Hossza 33 cm, alapszíne halványszürke, fején és nyakán a tollaknak világosabb, hasán sötétebb árnyalatú szegélye van, a farcsíkja egészen világos, csaknem fehéresszürke. A szárnya 23-25 cm hosszú, a kézevezők sötétszürkék, a farkfedők, és a 8-9,5 cm hosszú farktollak korallvörösek. Az írisze sárgásfehér, fekete csőre 3,5 cm hosszú, a lába sötétszürke. A Nigeriából származó példányok szárnyfedői sötétebbek, a Kongóból származók többnyire nagyobbak; időnként némelyik madáron lazacszínű fedőtollak láthatók, ez nem tekinthető mutációnak, inkább a tollazat színének változata.

A tojó nagyon nehezen különíthető el - míg a hím csupasz pofafoltja a szem mögött szögben végződik, a tojónál ez lekerekítettebb, az orrlikai kisebbek, a fej profilban kerekebb; míg a farktollak a hímnél "kilógnak" az evezőtollak alól, a tojónál rendszerint fedetten maradnak.

A fiatalok farka sötétebb vörös, alsó farkfedőik szürkék, csak a csúcsi részük vörös, íriszük előbb (körülbelül 4 hónapig) sötétszürke, majd világosszürke ( 1 éves korig), később sárgás, és körülbelül 2-3 éves korban veszi fel a végleges színárnyalatot. Amikor áttörnek a farktollak, ezek a hím fiókák esetében vörösek, a tojó fiókáknál sárgásabb árnyalatúak.

Élőhelye

Délkelet-Elefántcsontparttól folytatólag, kelet felé Nyugat-Kenyáig és dél felé Észak-Angoláig, Dél-Kongóig és Északnyugat-Tansaniáig, ezenkívül Fernando Poo és Principe szigete, ismert még egy izolált populáció a Kilimanjaro környékén.

Tápláléka túlnyomórészt az olajpálma (Elaesis guinensis) termése, ezenkívül magvak, diófélék, gyümölcsök, bogyók - néha tetemes károkat okoz a kukoricatáblákon. Hangja vidám füttyentésekből áll, ha megzavarják, mély, sercegő hangot hallat. Költési időszaka a megtelepedési helyétől függően változó, például Libériában áprilisra, Nigériában januárra esik. Költőhelyül a hatalmasra növő Terminalia-fák üregeit használja; a föld felett vagy 30 m magasan van az odú bejárata, a 3-4 tojásból álló fészekalja számára korhadó fadarabkák biztosítják a kellő páratartalmat. A fészekalja a bejárat alatt körülbelül 60 cm mélyen van, a tojó egyedül ül a tojásokon, a hím eteti a tojót és a fiókákat. Kotlási idő 4, kirepülési idő 10 hét, tojásméret: 39,5x31 mm.

Tartása

Ha esetleg egyedül tartjuk, legalább fél köbméter légterű volier, párban tartva ennek legalább négyszerese indokolt. Télen fűteni kell, a már beszoktatott madár tartózkodási helyén sem csökkenthető a hőmérséklet 15° C, illetve a páratartalom 60-70% alá. Helyes bánásmód mellett a jákó akár 100 évig is élhet. Táplálása a IV. séma szerint ajánlott, a szokásos kiegészítésekkel. Fürdési igénye elhanyagolható, de a langyosvizes permetet heti 2-3 alkalommal elfogadja. Köztudomású a jákópapagáj hang-, és beszédutánzó képessége, de igen nagy a szórás... Rossz bánásmód mellett, vagy súlyos betegség kiállását követően azonban mindent "elfelejthet" és az is előfordul, hogy nem szólal meg többé!

Tenyésztése megoldható - az első sikeres, fogságban való költetés Angliában volt, 1843-ban. Tudomásom szerint Hazánkban már többen is büszkélkedhetnek eredményeikkel, ehhez azonban nélkülözhetetlenek az alábbi feltételek:

• megfelelő méretű volier - legjobb, ha ennek légtere legalább 3-4 m köbméter és abban elhelyezhető körülbelül 3 pár, amikor a harmonizáló párok kialakultak, ezek elkülöníthetők.
• jó minőségű, változatos étrend
• egészséges, fiatal, valódi pár(ok)
• a madaraknak nyugalom

Ajánlott odúméretek: 60x30x30 cm, röpnyílás: 11 cm. A költési időszakban az addig szelíd madár viselkedése megváltozhat, ne zavarjuk a nyugalmát!