Ausztráliai hazájában olyan közönséges ez a madár, mint nálunk a varjú. Mindenütt megtalálható a városi parkoktól az őserdőkig.

Európába feltételezhetően a hullámospapagájjal egyidőben kerülhetett és könnyű tenyészthetősége miatt a madárkedvelők hamar felfedezték előnyeit.

Nagyságát tekintve körülbelül a gerléhez hasonlítható, bár farka lényegesen hosszabb. Így a nagyobb testméret miatt a hullámospapagájjal szemben a szerencsés gazdi egy igazi nagypapagáj tulajdonosának érezheti magát anélkül, hogy komolyabb kiadásba kellene vernie magát, mert a jó szaporodóképességnek köszönhetően a madár ára is elég alacsony. És ha még beszámítom a fejtetőn ékeskedő bóbitát is, egészen olyan, mint egy igazi kakadu, amelynek közeli rokona!

Könnyű szaporíthatósága miatt ma már a legtöbb állatkereskedésből beszerezhető. Vásárláskor figyelembe kell venni, hogy ez a madár akár 25-30 évig is elél.

Az állat helyének kialakítása

A nimfapapagáj tartása nem okozhat gondot, mert viszonylag kis kalitkában (25x50x50 cm) is jól megvan, ha naponta kis időre kiengedjük, hogy röpködhessen.

A nimfapapagáj nem érzékeny, nem kényes, de azért ne helyezzük a huzatba, ne tegyük ki a tűző napsütésbe! Hazai tapasztalatok szerint, ha ősszel fűtetlen helyiségben hagyjuk, még akkor is minden károsodás nélkül áttelel, ha a hőmérséklet a fagypont alá süllyed. De ilyen esetben naponta legalább kétszer langyos ivóvízről kell számára gondoskodni.

Eleségként beéri a hullámospapagájoknak készített vörösköles-zab keverékkel, ha adunk mellette mindennap egy-egy evőkanálnyi napraforgómagot is. Ezenkívül szívesen fogyasztja a szokásos zöldeleségeket: salátalevelet, tyúkhúrt, sárgarépa zöld levelét, reszelt nyers sárgarépát, almát, körtét stb. Időnként adhatunk neki reszelt főtt tojást is, de vigyázzunk, nehogy túletessük! Mármint, hogy csupa jó szándékból annyit adjunk ennie, hogy elhízzék, mert előfordulhat, hogy emiatt akár teljesen röpképtelenné is válik.

Sokan étvágytalannak, betegnek képzelik madarukat, mert keveset eszik. Egy ekkora testű madártól többet várna az ember.

Természetesen ez a madár is igényli a naponta friss ivóvizet, de fürdetőmedencét ne függesszünk fel neki. Még soha nem észleltem, hogy fürdött volna ilyenben, már csak azért sem, mert a kisebb madarak számára készített hazai forgalmazású alkalmatosságokba bele sem férne. Viszont különösen a nyári nagy melegek idején nagyon szívesen vette a madár a vízzel történő lepermetezést, gyenge zuhanyozást. Először nem tudta, mit is akarok tőle, de később már örömmel rázta magát a reá permetező vízben, majd a zuhanyozás után vidáman tollászkodott.

Ha kellően fiatal példányt sikerül beszereznünk, rövid "rábeszélés" után egészen kezessé, szelíddé válik. Tudomásom van több olyan példányról, amelyik naponta rendszeresen az "asszonya" vállán ülve végignézi a TV-műsort, és hogy valóban nézi is az eseményeket, az is bizonyítja, hogy bizonyos képek, hangok (főleg állatok, madarak) észlelése esetén hangosan reagál is az eseményekre.

Fel kell hívnom a figyelmet, hogy ez a madár is szívesen rág! Tehát legalább egy csonterősítő (csőrkoptató) befüggesztése feltétlenül szükséges. Még jobb, ha gyümölcsfaágat - nem permetezettet - lógatunk be neki, hogy kirágcsálhassa magát! Vigyázzunk, mert a szobanövényeket is előszeretettel megrágja! Ez pusztulásához is vezethet, ha mérgező szobanövényeket tartunk (Pl. Dieffenbachia, Datura).

A fiatal példányok könnyen idomíthatóak. Tucatnál több olyan példányt sikerült az elmúlt két esztendőben felnevelni, amelyek vonakodás nélkül jöttek a kezemre, megadóan tűrték, hogy a hátukat simogassam. Kifejezetten élvezték, ha a fejüket, tarkójukat vakargattam, ezt a jutalmazást jobban értékelték mindenkor, mint egy-egy jó falatot. Ezek a példányok szívesen üldögéltek a vállamon, miközben én ide-oda járkáltam, végeztem a munkámat, vagy éppen az írógép billentyűit ütöttem. Ha néha repültek is egy-egy kört, visszatelepedtek a vállamra, fejemre, hagyták magukat megfogni, ha vissza akartam őket tenni a kalitkájukba. Nem csíptek, pedig ez a madár nagyon tud ám csípni!

Fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy a 12 madárból csak 4 szólalt meg! Ez egyértelműen mutatja azt is, hogy a tanulékonyság a madár egyéni képességén is múlik, ne gondoljuk, hogy minden madár meg fog tanulni beszélni! Sőt ha az egyik netán akár 20-25 szót is kimond, nem jelenti azt, hogy a másik is képes erre. Ne várjunk el a madártól számára lehetetlen produkciót.

A hullámospapagájhoz hasonlóan szaporítható.